kep

RUBIN


A korund az oxidok és hidroxidok osztályába tartozó ásványfaj. A vegyileg tiszta korund színtelen és áttetsző, de szennyeződések hatására elszíneződhet: vörös színű változata a rubin, kék változata a zafír, narancssárga változata pedig a padparadsa. A színtelen drágakőváltozata a leukozafír. A Mohs-féle keménységi skála 9-es fokozatú referenciaásványa.

A rubin legfontosabb termőhelye Mianmar (régen Burma), mégpedig Mogouk vidéke Mandalaytól északkeletre, ahol a rubin anyakőzete durvaszemű, fehérszínű mészkő. Magában az anyakőzetben azonban csak kevés rubint találnak, a túlnyomórészt e kőzet mállási termékéből és a víz által elszállított hordalékanyagból nyerik. A sárgás- vagy barnás¬színű homokos, agyagos málladékban a rubin mellett zafír, továbbá spinell, cirkon, turmalin, topáz, gránát és krizoberill is előfordul. A legtöbb kő színe kissé az ibolyásba és kékesbe hajlik a galambvér-vörös színűek viszonylag ritkák. Az eredeti kőzetben előforduló rubinkristályok sík lapokkal határoltak, az élek élesek, míg a másodlagos lelőhelyeken, a víztől tovahordott anyagokban találtak többnyire erősen legömbölyödöttek. A teljesen hibátlan kristályok általában nem nagyok, 6-9 karátos, szép hibátlan kő már csak ritkán fordul elő.

A rubint legtöbbnyire drágakőnek csiszolják, de kedveltek a lépcsős és vegyes csiszolású táblakövek is. Indiában a rubin csiszolásánál is azt tartják szem előtt, hogy a kő minél kevesebbet veszítsen súlyából s emiatt sokszor elég szabálytalan alakot adnak neki.
A tiszta galambvérszínű, teljesen hibátlan, elsőrendű rubin már a múltban is a legértékesebb drágakő volt. A rubint nemcsak az ókorban becsülték nagyra, hanem a középkorban is: a karbunkulus bizonyosan a rubint is jelentette. A hinduk rater-nek nevezik s különösen kedvelik, úgy annyira, hogy a gazdagabbak egy-egy szép rubinpéldányért hihetetlenül nagy árat fizetnek, csakhogy megszerezhessék.




<< Vissza